Szeptember 13-án a Kisgalériában nyílt meg Bódy Irén Munkácsy-díjas textilművész (1929-2011) emlékkiállítására. A tárlat október 31-ig, keddtől vasárnapig, 10.00 és 16.00 óra között előzetes bejelentéssel látogatható. A megnyitón Bódy Irén rokona és tanítványa, a szintén Munkácsy díjas gobelinszövő Kecskés Ágnes mellett, megjelent dr. Molnár Attila polgármester és a városvezetés több tagja is.

A kékfestő műhely felszerelését, egyedi nyomódúcait a rokon és tanítvány Kecskés Ágnes Munkácsy díjas gobelinszövő művész örökölte nagynénjétől Bódy Irén Munkácsy díjas textilművésztől.

Bódy Irén gyermekéveit Veszprémben töltötte, a Festő utcában, amely utcában Húsvét Lajos kékfestő műhelyt működtetett. Műhelyében, a kékfestő színvilága és motívum kincse oly mélyen hatott rá, hogy későbbi pályafutását meghatározta, itt jegyezte el magát a kékfestéssel. Külön tanulmányozásra ösztönözte még az 1962-ben megnyíló Kékfestő Múzeum is.

Felsőfokú tanulmányokat a Magyar Iparművészeti Főiskolán (1948-1952) folytatott nyomott anyag tervező szakon, ahol mesterei: Molnár Béla, Rozs Endre és a kékfestő mesterek, köztük Húsvét Lajos, Jakkel Sándor, id. Gál Gyula, Tóth István, Kovács Miklós. Diplomája megszerzése után a kispesti textilgyárban (1952-1959), majd az Iparművészeti Vállalat Stúdiójában (1959-1962) volt ipari tervező, 1963-tól önállóan dolgozott otthonában, saját asztalán tervezett nyomódúcai mintáinak zseniális egybekapcsolásával.

Bódy Irén festői világának tárgya a kékfestés, mintegy beemelte művészeti világába a kékfestést, mely a népművészet és a művészet határán mozgó mesterség. A kékfestő nyomódúcokat elemként, motívumként, talán sajátos ready-madejeiként kezelte és folyamatosan építkezett belőlük. A geometrikus, növényi vagy állatformákat ábrázoló dúcok segítségével először verdürt készített, szép iparművészeti munkák kerültek ki keze alól (függönyök, abroszok, ruhák, kötények, naptárak), majd megszületett legjelesebb alkotása a Kékfestő paradicsom című, amely a bibliai Ádám és Éva történetét dúcokkal ábrázolta. Később anyagot váltott, dúcait vászon, pamutszövet (karton) helyett pamutbársonyra, majd selyemre nyomta, a bársony sejtelmessé, a selyem játékossá teszi motívumvilágát. Híresek pávás kárpitjai, nyárfás függönyei, amelyekre ecsettel vitte föl a levél imitációját. 3x3 méteres anyagra a dúcokat úgy nyomta, hogy azok tökéletesen kapcsolódjanak egymáshoz. A textilművész otthon nyomta ezeket a textileket. Gyűjtötte a régi dúcokat, s a többi, rézszöges dúccal együtt képet épített.

Első egyéni kiállításai Budapesten, a Csók István Galériában voltak 1962-ben és 1967-ben, ezután gyakran szerepelt munkáival itthon és külföldön is, köztük Kanadában mutatkozott be az 1974-es Iparművészeti Világkiállításon. 1991-ben megnyílt állandó kiállítása a Kékfestő Múzeum egykori szárítópadlásán, mellyel egyidejűleg életművét a múzeumnak adományozta. E tárlat a művésznő 40 éves alkotói pályáját és művészi alakulásának egyes állomásait mutatja be művein keresztül. Bódy Irén a hazai kékfestés kézműves technikáját a mesterek segítségével megújította és művészi alkotásaival a szövetek és kárpitok rangjára emelte.

Munkásságáért 1970-ben Munkácsy, 1976-ban SZOT, 1988-ban Érdemes Művészi Díjjal tüntették ki. 1984-ben és 1992-ben a svájci Rózsa Anna Alapítvány díját nyerte el. 1994-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választották.

2011-ben elszólította a sors közülünk, de gondoskodott arról, hogy szellemi hagyatéka és tárgyi eszközei jó célt szolgáljanak. Kecskés Ágnes és támogatói révén tovább élhet a mesterség, az újragondolt kékfestő úton tovább folytatódhat a munka.

A Kisgalériában szeptembertől kiállítás mutatja be a mesterséget Kecskés Ágnes szakvezetésével. Rendhagyó rajzórákat tartanak az általános- és középiskolásoknak, szakmai vezetést a felnőtt érdeklődőknek. Az érdeklődés függvényében szakköröket, alkotó köröket hoznak létre, nyáron alkotótábort toboroznak. Folyamatosan építik ki azt a kört, akik tervezői vénával megáldva, valóban méltóan követik Bódy Irén útját.

Komáromban jó lehetősége van az ifjúság bevonásának az alkotó munkába, mert a szakmunkásképző női szabó tanulói és a Móra Iskola varrótanulói az elkészült kékfestő anyagokból divatos, ma viselhető ruhákat álmodhatnak, valósíthatnak meg, egyedi alapanyagokat tervezhetnek. Egy új szellemi vonalat és egy hagyományos mesterség tudományát kaptuk a hagyaték által.