2012. 11. 07.
Egy város két országban

November 6-án a Szabadság téren az I. bécsi döntésre, és a Felvidék visszatérésre emlékeztünk. Beszédet mondott: Járfás Mihály István történész, történelemtanár. A rendezvényen a Duna Népdalkör működött közre. A rendezvény szervezője az Endresz Csoport volt.

Az 1896-tól egységes Komárom első, tényleges kettészakítására 1919. január 10-én került sor, amikor is a csehszlovák csapatok bevonultak a városba. Azonnal megkezdődött a csehszlovák közigazgatás megszervezése, s ezzel párhuzamosan a magyar intézményrendszer felszámolása.

A város újraegyesítésére az 1938. november 2-án megszülető első bécsi döntés adott lehetőséget.
1938 őszén Anglia és Franciaország vezetői „a béke érdekében“ késznek mutatkoztak arra, hogy Csehszlovákia rovására kompromisszumot kössenek Berlinnel. Ennek első lépéseként 1938. szeptember 29-én megszületett a Müncheni egyezmény, mely ugyan a visszacsatolást nem tette lehetővé, de záró nyilatkozata tulajdonképpen elismerte a magyar követelések jogosságát, hiszen kimondta, „hogy amennyiben a Csehszlovákiában élő lengyel és magyar kisebbségek problémáját az érdekelt kormányok három hónapon belül egyezség útján nem rendeznék, a kérdést a ma összegyűlt négy nagyhatalom kormányfői újabb értekezleten tanulmány tárgyává fogják tenni“.

Magyarország és Csehszlovákia közötti tárgyalások október 9-én kezdődtek meg Komáromban. A remélt határváltoztatás hírére több községben zajlott békés felvonulás, az emberek újra a magyar himnuszt énekelték, otthonaikat nemzetszínű lobogókkal díszítették. A tárgyalások azonban hamarosan kudarcba fulladtak, mivel a a csehszlovák bizottság javaslatát a magyar fél a tárgyalás alapjául sem fogadta el.

A müncheni egyezmény értelmében a német-olasz döntőbíróság 1938. november 2-án kezdte meg a tanácskozást a bécsi Belvedere-palotában, Ciano gróf olasz külügyminiszter és Ribbentrop német külügyminiszter részvételével. A bécsi döntés jóvoltából Magyarország visszakapott egy 12 400 négyzetkilométeres területet, amelynek lakossága 84,4 %-ban vallotta magát magyarnak. Magyarországhoz került Dunaszerdahely, Galánta, Érsekújvár, Komárom, Léva, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó, Kassa, Ungvár és Munkács városa.

A visszacsatolás folyamata 1938. november 4-én kezdődött és november 11-én fejeződött be. A Csallóköz, s így Komárom visszacsatolását a Temessy Milán altábornagy vezetése alatt álló 2. vegyesdandár hajtotta végre. A dandár egy csoportja november 6-án 14 óra 15 perckor a város lakosságának üdvrivalgása közepette vonult be Komáromba. A korabeli beszámolók szerint könny- és virágzápor kísérte a tiszteket, a gépfegyvereseket és a málhásokat egyaránt. A délután folyamán megérkezett a magyar kormány képviselete is, Imrédi Béla miniszterelnök vezetésével. Horthy Miklós egy fekete nyitott kocsiban utazott a dél-komáromi Városházáig, ahol felült a lovára és úgy lovagolt át az Erzsébet hídon egészen a Klapka térig. Horthy Miklós kormányzót Kecskés Sára, Kállay Éva és Gőgh Gizella köszöntötték.

Fülöp Zsigmond városbíró ünnepi beszédében elmondta: „E döntés hozta meg Komárom fölszabadulását is az alól a kereszt alól, melyet Trianon vállaira rakott... Magyar volt a város ezer éven át, magyar maradt a legsúlyosabb időkben is, magyar lelke, magyar szelleme megtartotta magyar nemzetének. (...) Úgyszólván negyvennyolc óra sem kellett ahhoz, hogy Komarno a régi Rév-Komárommá alakuljon. (...) De nem is volt nehéz számára: Komárom a húsz esztendei megszállás alatt is gerincesen kitartott a magyar hűség mellett s a városon egyébként sem látszott meg soha különösebben az imperium keze.“

Gazdaságilag azonban a 20 éves cseh uralom alatt erősen tönkrement a város: nagymértékű adósságot halmoztak fel és magas volt a munkanélküliség is. Az egyesülés után, a gazdasági problémák megoldására bevezették a közmunkát, gyermekkonyhát üzemeltettek és folyt a zöldkeresztes tejakció is. Emellett a legfontosabb feladat az egységes városi adminisztráció megteremtése volt. Nagyszabású városrendezési tervek születtek, szerették volna, ha Komárom újra visszanyeri katonaváros voltát. A két Komárom hivatalosan 1939. július 15-én, mint törvényhatósági jogú város egyesült. Első polgármestere Alapy Gáspár lett. Az egyesülés után a polgármesteri hivatal teljes apparátusa és berendezése, majd a rendőrség és az adóhivatal is átköltözött a bal partra. Beindították az új autóbuszjáratot is, mely az észak-komáromi Kossuth tértől a dél-komáromi Hősök teréig (mai Szabadság tér) szállította az utasokat.

A két Komárom újraegyesítésének első évfordulóján nagyszabású ünnepségsorozatot rendeztek. Az ünnepély végén Fülöp Zsigmond volt polgármester javasolta, hogy november 6-át nyilvánítsák kötelező városi ünneppé. A Komárom előtt álló nagy és szép jövőnek végül a második világháború vetett véget.

Galéria: Egy város két országban