1954. június 17-én szentelték pappá Pados Józsefet. A 60 éves szolgálatot gyémántmisén köszönte meg a gyülekezet a Jézus Szíve templomban. Az apát meleg szeretettel fogadott bennünket a plébánián, ahol mesélt a gyermekévekről, családjáról, hivataláról és a hitközség életéről. Pados József 1930. szeptember 3-án született Bőn.

A családja Bőn, Bükfürdő mellett élt és gazdálkodott.

– Öten voltunk testvérek, de csak hárman éltük meg a felnőttkort. Két testvérem tüdőgyulladásban halt meg, egyiküket ismertem, a másikat nem, mert én voltam a legkisebb gyermek. A bencés szerzetesekhez jártam iskolába, ahol mindnyájunknak ugyanolyan volt a felfogása és neveltetése. A szülőfalumban negyvenketten voltunk diákok. Akkoriban még természetes volt a ministrálás, nem úgy, mint manapság. Ma nehéz bevinni a gyerekeket a templomba, nem a gyerekek, hanem a szülők miatt. A szülői háttér meghatározza a vallásos életet – mondta a plébános, aki az érettségi időszakában döntötte el, hogy pap lesz, bár futballista is lehetett volna, hiszen NB I-es csapatban játszott. A labdarúgás iránti rajongásom a mai napig megmaradt…

– Abban a kis, 1200 lakosú faluban én voltam a tizennegyedik pap. A pappá szentelésemet egy hetes lelki gyakorlat előzte meg, amit tökéletesen előkészítettek, így csak az lebegett a szemem előtt, hogy végre pap leszek – emlékezett vissza a szertartásra az apát, aki a szolgálatot Kónyon kezdte,

Komáromba 1992-ben került, ez volt a tízedik szolgálati helyszíne.

– Emlékszem az első misén, Pünkösdkor negyvenketten ültek a templomban, mára ez a szám 500-600 hívőre emelkedett. A papi hivatás igazi sikere a lelkipásztorkodás, főleg a gyerekekkel való foglalkozás. Amikor Komáromba kerültem, összesen 1500 meghívót küldtem ki a családoknak, hiszen ennyi gyermek volt, de csak 40-50 fiatal jött hittanra. Azt kell mondanom, hogy ez a város sajnos nem a melegágya az Istenhitnek – tudtuk meg Pados Józseftől.

A plébános vallja, hogy a katolikus vallás követelményekkel jár, mert Isten parancsa önmagában követelmény.

– A Tízparancsolat olyan, mint a KRESZ. Ha el akarok menni Tatabányára és nem akarok balesetet szenvedni, akkor be kell tartanom a szabályokat. A Tízparancsolat az örök élet KRESZ-szabálya. Ha el akarok jutni Istenhez, ha üdvözülni akarok, csak a Tízparancsolat alapján tudok – vallotta a plébános, aki nagyon örül annak, hogy a Szent Imre Római Katolikus Óvoda és Iskola keresztény intézmény, amit igyekszik támogatni. Szerinte a gyémántmise történelmi pillanat volt, hiszen a városvezetők személyében világi vezetők is részt vettek rajta. Az apát dr. Molnár Attila polgármesterrel is jó kapcsolatot ápol, bízva a hosszú távú együttműködésben. Pados József 60 esztendő alatt sosem érezte magát egyedül.

– Ha egy pap egyedül érzi magát, az baj. Az első pillanattól kezdve ott kell, hogy legyen vele az Úr Jézus, akinek a hivatását köszönheti. 60 év után nekem már minden nap ajándék, de továbbra is az a célom, hogy a híveket közelebb vigyem Istenhez, a város vallásos életét előbbre mozdítsam. Azt, ami még maradt, szeretném békességben, nyugalomban leélni. Püspök úr arra kért, hogy még maradjak a hivatalomban, így amíg a Jóisten engedi, dolgozni fogok – mondta befejezésképpen a komáromi plébános.