Hírek



2014. 10. 24.
A hősökre emlékeztünk

Városunkban több helyszínen emlékeztünk az 58 évvel ezelőtti eseményekre, 1956 októberére, a szabadságharcra és a forradalom mártírjaira. A napra, amikor hazánk egyesült erővel fejezte ki a szabadságba vetett hitét, amikor együtt volt az ország, amikor a csend falai leomlottak.

A megemlékezés a szőnyi városrészben, a Petőfi Sándor Művelődési Házban kezdődött, ahol Takács József képviselő bevezetőjét-, valamint a Bozsik József Általános Iskola diákjainak műsorát követően az intézmény igazgatónője mondott ünnepi beszédet.
Potháczky Mária kifejtette, csak az a nap lehet nemzeti ünnep, amit a szívünkbe fogadunk, ami része az emlékezetünknek és melynek eseményei változtathatatlanul rögzültek egy mítosszá vált történelemben. Október 23-a ilyen nap.
- Bármennyire hihetetlennek tűnik, én láttam a szabadságot. A szabadságot a maga tökéletes, hibátlan szépségében. Ott járt-kelt az emberek között egy európai nagyváros utcáin, terein, 1956 őszén, Budapesten. Sorban állt a boltok előtt, ahol a kenyeret osztották, leült a családi asztalokhoz, amikor eljött az étkezés ideje, megjelent a hivatalokban és a füsttől ragacsos pályaudvarokon, a kocsmák bánatos fémpultjainál, s mi a jöttekor felálltunk és a nemzeti himnuszunkat énekeltük – így írta egy 1956-os forradalmár.

Embereket látott együtt, olyan embereket, akik ma együtt ünnepelnek. 1956 őszén többen az életüket áldozták a szabadságért, mert tudták, hogy az eszme túléli majd őket. Október 23-a szabadság napja, amit azonban nem elég megkoszorúzni, hanem arra hazugság és félelem nélkül, felszabadulva kell emlékezni – mondta Potháczky Mária.
A műsort követően a városvezetés tagjai, dr. Molnár Attila polgármester részvételével, a Hősök terén helyezték el a megemlékezés koszorúit. Az eseménysorozat ezt követően a lengyárnál, és a városháza dísztermében folytatódott, a Széchenyi Szakközépiskola diákjainak műsorával. Beszédet az iskola igazgatónője, Hokné Szelőczei Anna mondott.
- Két emberöltő távlatából egyre fontosabbá válik az emlékezés, a történések, az események felidézése. Ez azonban egyaránt megterheli az emlékezőket és a felejtőket, majd a felejtve emlékezőket és az emlékezve felejtőket egyaránt, ahogy Örkény István írta. 1956 egyre súlyosabb, egyre terhesebb örökséget jelent ma is mindannyiunknak. Az 58 évvel ezelőtti események számunkra örök igazodási pontok, örök emlékek azoknak, akik szabad és erős országról álmodtak, azért harcolni és meghalni voltak bátrak. A forradalom mártírjai nemcsak a múlt hősei, de sorsuk példaként ragyog előttünk. Ma is segítenek visszatalálni értékeinkhez – hangzott el az igazgatónő beszédében.
58 éve annak, hogy Magyarország meggátolhatatlan erővel fejezte ki a szabadság iránti vágyát, együtt volt a nemzet, együtt volt az ország. Pár napig felszabadultak voltak az emberek, akik hangosan és nyilvánosan kimondhatták az igazságot. 1956 legnagyobb dicsősége ebben rejlik.

Galéria: A hősökre emlékeztünk