2014. 11. 27.
A császárra emlékeztek

375. novemberének közepén a brigetioi táborban halt meg a Római Birodalom utolsó erős kezű császára, I. Valentinianus. Az eseményről minden évben megemlékeznek a MOL városrészben élők a császár tiszteletére felállított emlékműnél, ahol ezúttal Számadó Emese, a Klapka György Múzeum igazgatónője mondott ünnepi beszédet.

Ahogy az igazgatónő ismertette, ebben az időben a polgárváros házai már összedőltek, a katonaváros hatalmas fürdőjét benőtte a növényzet, de a tábor még erős volt. Sőt, a védvonal megerősítése érdekében két őrtorony is épült, az egyik a mai Koppánymonostor, a másik Almásfüzitő területén. Emellett I. Valentinianus a szentendrei szigetet is meg akarta erősíteni, ehhez azonban ki kellett sajátítania a kvád királyság földjeit, ahonnan a helyieket elűzték. A kvádok tiltakozása miatt az építkezést szüneteltették, azonban a béketárgyalásokra érkező kvád királyt a rómaiak megölték. A kvádok így szövetkezve a szarmatákkal 374. nyarán betörtek a birodalomba, majd végigdúlták Pannóniát. Az ellenük indított büntetőhadjáratot maga I. Valentinianus vezette, aki Brigetiót jelölte ki a kvádokkal folytatott tárgyalás helyszínéül.

– A kvádok ugyan megbánást tanúsítottak, és békéért könyörögtek, de az erőd építését továbbra is ellenezték. A császár ezen úgy felbosszantotta magát, hogy agyvérzést kapott és meghalt. Halálának a római babona szerint több előjele volt. Útközben megszállt Savariában, ahol összedőlt az a kapu, amin érkezett. A szerencsés visszatérés érdekében ugyanazon a városkapun kellett volna távoznia, amelyiken érkezett, ő azonban nem várta meg, amíg az utat megtisztítják, és egy másik kapun hagyta el a várost. A halála előtti éjszakán távol lévő feleségéről álmodott, aki kibontott hajjal, gyászruhában ült az ágyán, másnap reggel a lova nem engedte a császárt a nyeregébe szállni. Az eseményekről Ammianus Marcellinus történetíró tudósított – mondta Számadó Emese.

A történetíró munkájából tudjuk, hogy I. Valentinianus kiváló művészi vénával rendelezett, így jól festett, mintázott, új fegyvereket is feltalált, illetve remek emlékezőtehetséggel bírt. Izmos teste, délceg termete összhangban állt császári méltóságával. A tudósítás azért is jelentős, mert az az egyik utolsó ókori római történeti munka, amelyik Brigetiót említi.

I. Valentinianust életének 55., uralkodásának száz nap híján tizenkettedik évében érte a halál. Pár évvel később a Római Birodalom már nem volt képes arra, hogy megóvja keleti határait, de a kvádok sem örülhettek a császár halálának, hiszen királyságukat a népvándorlás hulláma söpörte el. A megemlékezés végén a jelenlévők koszorút helyeztek el az emlékműnél, majd a Legio Brigetio tagjai ismertették hogyan is éltek a római katonák az olyan táborokban, mint Brigetio.