2017. 03. 23.
110 éve született Selye János a neves stresszkutató

Ebből az alkalomból szervezett különleges előadást városunk önkormányzata és a Komáromi Klapka György Múzeum. Március 22-én a Jókai moziban látták vendégül Selye két tanítványát Somogyi Árpád berlini professzort és Szabó Sándort, a Kaliforniai Egyetem professzorát. A beszélgetést dr. Filakovszky János bécsi kutatóprofesszor moderálta.

A stressz egyidős a magasabb életforma megjelenésével, ám orvostudományi szempontból csak a 20. század harmincas éveiben kezdtek el foglalkozni vele. Selye János 1936-ban a Nature című szaklapban publikálta első írását a generális adaptációs szindrómáról, vagyis a stresszről. Korábban ez a fogalom csak a fizikában létezett. Selye világhírű kutatásainak színhelye a montreali egyetem volt, ahol 40 PhD. hallgatót képzett ki, köztük harmincnyolcadikként Somogyi Árpádot, harminckilencedikként és egyben utolsó magyarként Szabó Sándort.

- Négy évig volt szerencsém Selye Jánossal együtt dolgozni, nála végeztem a második doktori iskolámat, ő volt a disszertációm vezetője. A professzor a 20. század tudományának egyik óriása volt, számos új felfedezést tett. Mintegy kétezer publikáció köthető a nevéhez. A stresszről tanultakat a mai napig alkalmazom a saját életemben - mondta Somogyi Árpád berlini professzor.

Selye János először azért küzdött, hogy a stressz fogalmát az orvostudomány elismerje, aztán azért harcolt, hogy ne használják minden esetben a kifejezést, hiszen, ha nagy nyomásnak vagyunk kitéve, az még nem stressz. A stressz következtében három folyamat játszódhat le a testben: megnagyobbodhat a mellékvese, elsorvadhat a lép és a nyirokcsomók, illetve gyomor- és nyombélfekély alakulhat ki. Ez utóbbit kutatja Szabó Sándor professzor.

- Megkülönböztetünk di- és eustresszt. Előbbi negatív, utóbbi pozitív hatás miatt jön létre. A mellékvese azonban nem tudja megkülönböztetni, hogy a hormon negatív vagy pozitív hatás miatt szabadult fel a szervezetünkben. A stressz már gyermekkorban megjelenhet, sokszor évtizedekig tartó következményekkel. Ugyanez a poszttraumás szindróma figyelhető meg a veterán katonáknál. Sem diagnosztizálása, sem a kezelése nem egyszerű folyamat - magyarázta a Kaliforniai Egyetem professzora, aki hangsúlyozta, ő semmiképpen nem javasolja a stressz gyógyszeres kezelését, sokkal inkább az egészséges életmódra, a rendszeres mozgásra és a meditálásra kell törekednünk.

Selye János (Bécs, 1907. január 26. – Kanada, Montréal, 1982. október 15.) osztrák-magyar származású kanadai vegyész, belgyógyász, endokrinológus.

Édesanyja osztrák, édesapja magyar volt, ő maga Komáromban nőtt fel; róla nevezték el a dél-komáromi Selye János Kórházat, valamint az észak- komáromi Selye János Egyetemet és a Selye János Gimnáziumot. A városban szobrot is állítottak tiszteletére, egykori lakóházán, a Határőr utcában pedig emléktábla látható. Tanult Prágában, Párizsban, és Rómában is. Prágában szerezte meg orvosi diplomáját 1929-ben, ugyanott vegyészetből is doktorált. 1929-1932 között a prágai egyetemen oktatott. 1932-től a kanadai McGill Egyetemen volt kutató. 1945-1976 között Montréalban egyetemi tanár volt. Ugyanakkor az amerikai hadsereg általános sebészeti tanácsadójaként működött. A stressz kutatójaként szerzett világhírnevet. 1936-ban jelent meg erről első publikációja a Nature című folyóiratban. Az Életünk és a stressz című könyve 1964-ben jelent meg magyarul. Gyakran megfordult hazánkban, előadásokat tartott, interjúkat adott és gyakran szerepelt különböző televíziós műsorokban is.

Galéria: 110 éve született Selye János a neves stresszkutató