A napokban több örömteli pillanatnak is tanúi lehettünk. Dr. Molnár Attila polgármester otthonában köszöntötte fel Czeglédi Józsefné Török Ilonát és Dulai János bácsit, akik 90. illetve 95. születésnapjukat ünnepelték. A szépkorúak az ajándékcsomagon túl még a miniszterelnök jókívánságait is átvehették.

Ilonka néni 1928-ban született Tatabányán. Tízen voltak testvérek, így bár a család nagy volt, ők sohasem nélkülöztek, hiszen édesapjuk kovácsként dolgozott, biztosítva számukra a mindennapi betevőt. Édesanyjuk elsősorban a gyermekek felnevelésében és a háztartás vezetésében jeleskedett.

- Édesanyám otthon sütötte a kenyeret, hetente hatszor és 10 literes fazékban főtt az étel. Édesapám a háborúban megsebesült, kétszer lőtték át a térdét és egyszer a nyakát, de szerencsére felépült – emlékezett vissza Ilonka néni, aki hosszú élete során kétszer ment férjhez.

Először 1948-ban, ebből a házasságból 2 fia és egy lánya született, majd férje elvesztése után másodszor is megházasodott. Erre 1965-ben került sor. Ebből a kapcsolatból egy fia és egy lánya született.

Dolgozott a lengyárban, a Molajban és a postán is, illetve tíz esztendőn át édesapja legendás fagylaltozójában.

- Sok szomorú, de sok boldog pillanat is ért az életben. Nem gondoltam volna soha, hogy megérem a 90 esztendőt. Jól érzem magam, csak nagyon nehezen tudok járni – tette hozzá az ünnepelt, akinek azért igen tevékenyen telnek a mindennapjai. Sokat olvas, szeret keresztrejtvényt fejteni és még a számítógéphez is ért, amin gyakran játszik.

A napokban ünnepelte 95. születésnapját Dulai János is. A szépkorú komáromi lakost a jubileum alkalmából dr. Molnár Attila polgármester és Hamrák Zsófia képviselőasszony köszöntötte. János bácsit sokan ismerik a városban, hiszen juhászként dolgozott, de híres volt rigmusairól, szép hangjáról és fafaragásairól is.

Dulai János 1922-ben látta meg a napvilágot az alföldi rónaságon. Munkája miatt az ország valamennyi szegletében megfordult, a Dunántúlra 1952-ben érkezett meg feleségével, akivel 62 évig éltek boldog házasságban. Három gyermekük született, egy lány és két fiú. János bácsi szép népes családdal büszkélkedhet, hiszen van 6 unokája és 6 dédunokája.

- Nagyon szerettem a juhászkodást. Emellett rengeteget faragtam. Ma már nem tudok, mert nem látok rendesen. Nyolc éves koromban elveszítettem az egyik szememet, de ennek ellenére még jogosítványt is szereztem és sokáig vezettem – tudtuk meg János bácsitól, aki a nyugdíjas otthon napközi otthonának aktív tagja.

Régebben, míg hallása engedte, sokat énekelt. A különböző dalok és rigmusok szövegére a mai napig tisztán emlékszik. Hangszereken is játszott, elsősorban klarinéton és citerán. Rossz hallásán és látásán kívül János bácsi jó egészségi és szellemi állapotnak örvend.