2018. 10. 08.
Tegnap hősök kellettek, ma mártírok...( Dessewffy Arisztid)
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után véres megtorlás várt a magyarokra. 1849. október 6-án Aradon tizenhárom kivégzést hajtottak végre. Az Aradi vértanúk terén a mártírokra emlékezett a város. Ezúttal a Petőfi Sándor Általános Iskola diákjai készültek műsorral. Beszédet mondott Molnár Csabáné igazgató.
„Megdőlt a szabadság végső reménysége. Halálra vérzik immár Magyarország! ” – kiáltotta világgá 1849 októberében Heine Európa legjobbjainak mélyen átérzett fájdalmát.
…Világos után tömegessé váltak a letartóztatások, de a kegyetlen hadi törvényszéki ítéletek zömének kihirdetésére és végrehajtására csak Komárom várának október eleji feladása után került sor. Hiába reménykedett a pesti Újépületbe zárt több száz, az aradi kazamatákba és másutt őrzött sok ezer fogoly abban, hogy a komáromi tárgyalások, ha szabadságukat nem is, legalább életüket biztosítják, hiába tiltakozott a megadási feltételek ellen az ostromlottak jelentős része, Klapka átadta a várat, amnesztiát, csak a védő seregnek nyerve.
Október 5-én ürítették ki Komáromot a magyar csapatok, másnap, október 6-án, első évfordulóján a bécsi nép nagy forradalmi megmozdulásának, folytatták a kivégzéseknek – a vár védőinek megtévesztésére – szeptember derekán felfüggesztett végrehajtását.
Lábbal tiporva a hadi jogot végezték ki e napon Aradon a magyar szabadságharc 13 tábornokát: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt, Knezić Károlyt, Lázár Vilmost, Lahner Györgyöt, Gróf Leiningen-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignáct, Gróf Vécsey Károlyt - vezéreit annak a seregnek, amelyet egy éven át figyelt együtt érző csodálattal a haladó világ és rettegett a zsarnokok vén Európája. Ezen a napon lőtték agyon a régente „magyar Bastille”-nak nevezett pesti Újépület udvarán gr. Batthyány Lajost, az első független felelős magyar minisztérium elnökét, aki hű védelmezője volt az 1848-as alaptörvényeknek, de elfogatásáig sem szűnt meg azzal kísérletezni, hogyan szerezhetne békét a magyar forradalom erői és a Habsburg hatalom között…
…mintegy 110 halálos és 1500 hosszabb-rövidebb fogságra szóló ítélet végrehajtására került sor, de tízezreket sújtott a kényszer sorozás és számosan voltak, akik csak bujdosással vagy külföldre szökéssel menthették életüket, szabadságukat. A terror közvetlen irányítója Halynau táborszernagy, a magyarországi császári csapatok fő parancsnoka, a bilincsbe vert ország katonai diktátora volt, de a felelősség magasabb és messzibb körökig terjedt. Schwarzenberg herceg, a birodalmi kormány miniszterelnöke világfias cinizmussal nevetett a kíméletet javaslók szemébe:
„Igen, igen, az nagyon jó lesz, de előbb kicsit akasztgatunk.”
Az aradi vértanúk mártír halála, kivégzésük emléke – közel 170 év múltán is – mély nyomokat hagyott nemzetünk emlékezetében. Arad, a zsarnokság Golgothája zarándok hellyé vált. A népművészetben is fellelhetők a vértanúhalált halt tábornokok ábrázolásai, akárcsak a népi kéziratos könyvekben megtalálható versek, dalok.
A magyar nép tisztelete az országos, sőt az ország határon átnyúló kegyelet hihetetlen bőségben árad ma is. Ez az őszinte tisztelet, ez az emlékezés csak a legnagyobbaknak jár. A legnagyobbaknak, akik karriert, családot, egyéni boldogságukat hátra hagyva, származást, rangot félre téve, szolgálták valódi, vagy választott hazájuk ügyét, a magyar szabadság, függetlenség kivívását. Hitük, elkötelezettségük az életükbe került. Ennél többet pedig senki sem adhat a hazájáért.
Ma már higgyünk a költő szavainak, csillagok ők. Örökké fénylő csillagok, a szívünkben, a lelkünkben, a magyar nép történelmi lelkiismeretében.”
A megemlékezés koszorúzással ért véget.
„Megdőlt a szabadság végső reménysége. Halálra vérzik immár Magyarország! ” – kiáltotta világgá 1849 októberében Heine Európa legjobbjainak mélyen átérzett fájdalmát.
…Világos után tömegessé váltak a letartóztatások, de a kegyetlen hadi törvényszéki ítéletek zömének kihirdetésére és végrehajtására csak Komárom várának október eleji feladása után került sor. Hiába reménykedett a pesti Újépületbe zárt több száz, az aradi kazamatákba és másutt őrzött sok ezer fogoly abban, hogy a komáromi tárgyalások, ha szabadságukat nem is, legalább életüket biztosítják, hiába tiltakozott a megadási feltételek ellen az ostromlottak jelentős része, Klapka átadta a várat, amnesztiát, csak a védő seregnek nyerve.
Október 5-én ürítették ki Komáromot a magyar csapatok, másnap, október 6-án, első évfordulóján a bécsi nép nagy forradalmi megmozdulásának, folytatták a kivégzéseknek – a vár védőinek megtévesztésére – szeptember derekán felfüggesztett végrehajtását.
Lábbal tiporva a hadi jogot végezték ki e napon Aradon a magyar szabadságharc 13 tábornokát: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt, Knezić Károlyt, Lázár Vilmost, Lahner Györgyöt, Gróf Leiningen-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignáct, Gróf Vécsey Károlyt - vezéreit annak a seregnek, amelyet egy éven át figyelt együtt érző csodálattal a haladó világ és rettegett a zsarnokok vén Európája. Ezen a napon lőtték agyon a régente „magyar Bastille”-nak nevezett pesti Újépület udvarán gr. Batthyány Lajost, az első független felelős magyar minisztérium elnökét, aki hű védelmezője volt az 1848-as alaptörvényeknek, de elfogatásáig sem szűnt meg azzal kísérletezni, hogyan szerezhetne békét a magyar forradalom erői és a Habsburg hatalom között…
…mintegy 110 halálos és 1500 hosszabb-rövidebb fogságra szóló ítélet végrehajtására került sor, de tízezreket sújtott a kényszer sorozás és számosan voltak, akik csak bujdosással vagy külföldre szökéssel menthették életüket, szabadságukat. A terror közvetlen irányítója Halynau táborszernagy, a magyarországi császári csapatok fő parancsnoka, a bilincsbe vert ország katonai diktátora volt, de a felelősség magasabb és messzibb körökig terjedt. Schwarzenberg herceg, a birodalmi kormány miniszterelnöke világfias cinizmussal nevetett a kíméletet javaslók szemébe:
„Igen, igen, az nagyon jó lesz, de előbb kicsit akasztgatunk.”
Az aradi vértanúk mártír halála, kivégzésük emléke – közel 170 év múltán is – mély nyomokat hagyott nemzetünk emlékezetében. Arad, a zsarnokság Golgothája zarándok hellyé vált. A népművészetben is fellelhetők a vértanúhalált halt tábornokok ábrázolásai, akárcsak a népi kéziratos könyvekben megtalálható versek, dalok.
A magyar nép tisztelete az országos, sőt az ország határon átnyúló kegyelet hihetetlen bőségben árad ma is. Ez az őszinte tisztelet, ez az emlékezés csak a legnagyobbaknak jár. A legnagyobbaknak, akik karriert, családot, egyéni boldogságukat hátra hagyva, származást, rangot félre téve, szolgálták valódi, vagy választott hazájuk ügyét, a magyar szabadság, függetlenség kivívását. Hitük, elkötelezettségük az életükbe került. Ennél többet pedig senki sem adhat a hazájáért.
Ma már higgyünk a költő szavainak, csillagok ők. Örökké fénylő csillagok, a szívünkben, a lelkünkben, a magyar nép történelmi lelkiismeretében.”
A megemlékezés koszorúzással ért véget.
Galéria: Tegnap hősök kellettek, ma mártírok...
