A szőnyi légiótábor nyílt napján augusztus 12-én délután, nagy érdeklődés mellett mutatták be a kutatás legfrissebb eredményeit.
Nagy érdeklődés övezte a Brigetio – Nyílt nap a legiotáborban programot a szőnyi MOL-lakótelepen, ahol az érdeklődők ezúttal nem egy múzeumi vitrin mögött, hanem közvetlenül a feltárás helyszínén találkozhattak az egykori római katonai központ emlékeivel.
A látogatókat Számadó Emese, a Komáromi Klapka György Múzeum igazgatója köszöntötte. A megjelentek között ott volt Turi Ádám önkormányzati képviselő és Domin István, Izsa (Iža) polgármestere is. A megnyitón szó esett a határ két oldalán található római örökség kapcsolatáról és az együttműködés jelentőségéről is.
Az idei ásatás eredményeit Dr. Bartus Dávid régész, az ELTE Bölcsészettudományi Karának dékánja, a feltárás vezetője ismertette, majd személyesen kalauzolta végig a látogatókat a kutatott területen.
Több mint tíz év után tértek vissza a légiótábor központjába
A szakemberek több mint egy évtized után folytatták intenzíven a kutatást ezen a területen. Legutóbb 2015-ben, a második szőnyi törvénytábla megtalálását követően dolgoztak itt. Az idei ásatás középpontjába a légiótábor szíve, a principia, vagyis a parancsnoki központ és annak közvetlen környezete került.
A principia az egykori tábor legfontosabb és legreprezentatívabb épületegyüttese volt, területe megközelíthette a hatezer négyzetmétert. Közepén hatalmas udvar helyezkedett el, körülötte pedig többek között fegyverraktárak, adminisztratív helyiségek, irattárak, műhelyek és a kincstár kaphatott helyet. Itt őrizhették a légió jelvényeit és sasát is.
A kutatók az udvar rétegeiben több évszázad történetét tudják nyomon követni. Az egymásra rakódott építési és pusztulási periódusok arról is árulkodnak, hogyan alakult át a katonai központ az évszázadok során.
Monumentális bazilika állhatott a tábor közepén
A principia egyik legimpozánsabb épületrésze a bazilika lehetett. A kutatások alapján a brigetiói bazilika mintegy 66 méter hosszú és 25 méter széles volt, magassága pedig megközelíthette a 25 métert.
Az épületben egykor nagyméretű bronzszobrok is állhattak. Az egyik feltárt kőtalapzat egy monumentális alkotást tarthatott: a régészek feltételezése szerint lovas szobor, kocsiszobor vagy akár császárszobor is magasodhatott rajta.
Az ásatásvezető úgy fogalmazott, ez volt a tábor egyik legfontosabb, reprezentatív központja.
Áldozati hely nyomaira is bukkanhattak
A feltárás egyik érdekes eredménye egy nagyméretű kőtömb és a hozzá kapcsolódó vaskarikák felfedezése. Dr. Bartus Dávid szerint ezek a légiótábor vallási életével állhattak kapcsolatban.
Más római kori párhuzamok alapján elképzelhető, hogy a vaskarikákhoz áldozati állatokat kötöttek. A közelben oltár, valamint valamely isten vagy császár szobra is állhatott.
A régészek égésnyomokat is dokumentáltak. Ezek arra utalhatnak, hogy a Kr. u. 2. század utolsó évtizedeiben, a markomann háborúk időszakában a tábor központi része is jelentős pusztítást szenvedett. A későbbi újjáépítés során az udvar szintjét megemelték és vastag kavicsréteggel töltötték fel.
Egy oltár, amelynek történetét napra pontosan ismerjük
Az idei feltárás egyik legjelentősebb lelete már az ásatás második napján előkerült.
Egy feliratos római oltárt találtak, amelyen Aemilius Maximus pannoniai helytartó neve olvasható. A személy különösen érdekes a történészek számára, ugyanis korábban más forrásból nem ismerték.
A felirat azonban ennél is több információt őrzött meg. A hivatalban lévő consulok mellett a hónapot és a napot is feltüntették rajta, így az oltár állításának időpontja egészen pontosan meghatározható: Kr. u. 235. június 13.
Egy másik, korábban állított oltár egészen eltérő sorsáról is árulkodott a föld. A kettétört követ egy késő római kemence építésénél használták fel újra. Ami egykor vallási jelentőséggel bírt, évszázadokkal később már egyszerű építőanyagként szolgált.
Egy apró bronzgyűrű nagy jelentőségű bizonyíték
Méretét tekintve jóval szerényebb, történeti jelentőségét tekintve azonban annál fontosabb az idei szezon másik kiemelkedő lelete.
Egy krisztogrammal, vagyis Krisztus-monogrammal díszített bronzgyűrű került elő a légiótábor területéről.
A tárgy azért különleges, mert ez az első olyan, régészeti környezetéből biztosan azonosítható lelet a brigetiói légiótáborból, amely közvetlenül az ókereszténységhez kapcsolható. A gyűrű azt bizonyítja, hogy a 4. század vége felé már keresztények is jelen voltak a táborban.
A látogatók kézbe vehették Brigetio történelmét
A nyílt nap egyik legnépszerűbb része a „leletsimogató” volt. A régészhallgatók segítségével az érdeklődők közelről is megvizsgálhatták az elmúlt hetek során előkerült tárgyakat.
Az asztalokra többek között római pénzérmék, fibulák, kulcsok, kerámiák, üvegtöredékek, fenőkövek és csontból készült tárgyak kerültek. Látható volt egy apró, csontból faragott dobókocka, valamint egy római hajítódárda, a pilum töredéke is.
Különleges darab az oroszlánfejet formázó phalera, amely egykor a ló szerszámzatának dísze lehetett.
Rejtélyes sírok a római romok között
A feltárás története ugyanakkor nem ér véget a római korral. A bazilika területén szabályosan elhelyezett sírokra is bukkantak, amelyek bizonyosan a római korszak után keletkeztek. A temetkezésekből nem kerültek elő olyan mellékletek, amelyek segítségével pontosan meghatározható lenne a koruk.
A kutatók egyelőre késő középkori vagy kora újkori temetkezések lehetőségével számolnak. Felmerült az is, hogy egy járvány idején kialakított temetőről lehet szó, ezt azonban további vizsgálatoknak kell igazolniuk.
Több mint három évtizede kutatják Brigetiót
A brigetiói tervásatások immár 34 éve zajlanak, így a kutatás Magyarország legrégebb óta folyamatosan működő régészeti feltárásai közé tartozik.
A munka 1992-ben kezdődött, és az elmúlt évtizedekben a szakemberek többek között a szőnyi Vásártér polgárvárosi területén, valamint az egykori katonavárosban is végeztek feltárásokat. A kutatás a Komáromi Klapka György Múzeum és az Eötvös Loránd Tudományegyetem együttműködésében zajlik.
A római katonai táborban egykor mintegy hatezer katona állomásozhatott. Barakkok, tiszti szállások, katonai kórház, raktárak, műhelyek és más középületek alkották a hatalmas komplexumot, amelynek középpontjában a most vizsgált principia állt.
Az idei szezonban nyolc különböző kutatási felületen dolgoztak a régészek.
A tavalyi ásatás is számos meglepetést tartogatott
A 2025-ös kutatási szezonban a légiótábor északi, nagy kiterjedésű területét vizsgálták. Geofizikai, köztük radaros felmérések alapján célzott szelvényeket nyitottak, amelyek segítségével több fontos épület szerkezetét és történetét sikerült pontosítani.
A katonai kórház területén falak és padlószintek bizonyították, hogy az épület egy részét a késő római időszakban visszabontották, majd átalakították.
A gabonatároló, vagyis horreum feltárásakor masszív falak és támpillérek nyomai kerültek elő. A környezetében feltűnően sok pénzérmét találtak, ami arra utalhat, hogy a helyszínen valamilyen pénzmozgással, átvétellel vagy elszámolással kapcsolatos tevékenység is folyhatott.
Különösen izgalmas felfedezés volt egy érintetlen római csatorna, amelynek fedlapjai eredeti helyükön maradtak. A lezárt környezetből steril mintákat lehetett venni, amelyek archeobotanikai, illetve akár DNS-vizsgálatokra is lehetőséget teremthetnek.
Egy nagyméretű helyiségben halszálkamintás, úgynevezett opus spicatum téglapadlót tártak fel. Az igényes kialakítás alapján az épület adminisztratív vagy más, magasabb rangú funkciót tölthetett be.
A 2025-ös szezon további különlegességei közé tartoztak a leomlott tetőszerkezet alatt, zárt rétegből előkerült bronz szobrocskák. A környezetükben talált 4. századi pénzérmék segítik a keltezést. A különleges, ismert párhuzam nélküli darabok feltehetően egy szerves anyagból készült tárolóedény lábai vagy díszei lehettek.
A tiszti lakóépületek vizsgálata közben csatornák és padlófűtés maradványait is dokumentálták. Ezek arra utalnak, hogy a légió magasabb rangú katonái a korszakhoz képest jelentős komfortot biztosító, városi jellegű lakóépületekben élhettek.
A felsőbb rétegek ugyanakkor itt is jóval későbbi történelmi korszak emlékeit őrizték: egy 18–19. századra keltezhető temetőből nagyszámú csontváz került elő. Egy megtalált zarándokjelvény miatt felmerült annak lehetősége, hogy egy járványhoz kapcsolódó, alkalmi temetkezési helyről lehet szó.
A mostani feltárás újabb fejezettel egészíti ki Brigetio történetét. Az egymás fölött sorakozó rétegek, a monumentális épületek maradványai és az egészen apró személyes tárgyak együtt rajzolják ki, hogyan működött, változott és élt tovább az egykori római katonai központ – csaknem kétezer évvel ezelőtt.
