„Szegény Erdély; olyan, mint a mostohagyermek: előbb egy kicsit haldokolnia kell, hogy meglássuk: milyen kedves, milyen drága, mennyire egyetlen.” – írta 1916-ban Ravasz László református püspök. Akár ezt a mottót is választhatták volna a komáromi fiatalok és a Komárom Környéki Civil Társulás szakemberei közös erdélyi szakmai kirándulásuknak.

Hét évvel ezelőtt augusztus közepén egy felhőszakadást követően tragikus áradás zajlott le Lókodon, Homoródszentmártonban és Bikafalván. A tucatnál is több életet követelő árvíz házakat sodort el, otthonokat tett lakhatatlanná órák leforgása alatt. Az eseményt követően több országos összefogás alakult ki, hogy a térségben élőkön adományokkal segítsenek. Ehhez csatlakozott Komáromból a Mag-ház konzorciuma, köztük a KKCT is, s így kerültek kapcsolatba a területre érkező adományok szétosztását végző Lókodi Ifjúsági Alapítvánnyal.

A LIA egy a Székelyudvarhelyen és környékén élő, hátrányos helyzetű, főleg állami intézményekből kikerült fiatalok gondjainak kezeléséhez nyújt segítséget. Esélyt adnak számukra a munkába / életbe való visszaintegrálódáshoz, szakmai fejlődéshez és életfeltételeik javításához. Ők működtetik a Lókodi Ifjúsági Falut, ahol fiataljaiknak szállással, ellátással, munkalehetőséggel, szabadidős és társadalmi/közösségi beilleszkedést segítő programokkal állnak rendelkezésükre. Szintén hozzájuk tartozik a bikafalvi Védett Ház, ahol értelmileg károsult ifjaknak nyújtanak otthont, fejlődési lehetőséget és segítséget a tanulásban.

Egy ilyen példaértékű kezdeményezés mindenképpen érdemes arra, hogy közelebbről megvizsgáljuk, tanuljunk tőlük, és megpróbáljuk felismerni a módszerek itthoni alkalmazásának lehetőségeit. Ennek érdekében július közepén a KKCT önkéntesei és a Komáromi Városi Diáktanács fiataljai karöltve felkerekedtek, hogy egy hetet töltsenek Lókodon és környékén.

A húsz fiatal és kísérőikkel a hét folyamán számtalan újdonságot, példaértékű megoldást láthattak, tapasztalhattak, amit az itthoni civilek is sikerrel alkalmazhatnak. Lókodon 2010-ben kezdték a Székelygyümölcs projektet, amiben fiataljaik elsajátíthatták a gyümölcstermesztéssel kapcsolatos technológiákat, kiváltképpen a feldolgozás és annak keretében a gyümölcs-aszalás módszereit. Ezt követően a lókodi és bikafalvi ifjúság képzéseken vehettek részt, ahol a fák gondozásáról és a hagyományos gyümölcsösök ápolásáról tanulhattak. Fejlesztették a gyümölcstermesztéshez (betakarítás, tárolás) szükséges eszközkészletüket is. Ahogy azt mi is kóstolhattuk, az általuk előállított gyümölcslevek, szörpök, lekvárok, aszalt különlegességek messze meghaladják a boltok polcain kapható, tartósítószerekkel és cukorral agyontömött termékek minőségét és ízvilágát.

Hasonló projektjük a „Korongozás, mint a társadalmi beilleszkedés eszköze”, melynek eredményeképpen az alapítvány által gondozott fiatalok korongozó képzésen vettek részt és elektromos korongozót vásároltak égetőkemencével. Az általuk elkészített edények, kancsók, bögrék nagy népszerűségnek örvendenek Erdélyben, Magyarországon és Németországban egyaránt, így a saját létük fenntartásának költségeihez is hozzájárulhatnak. Hasonlóképpen híresek az általuk szövött szőnyegek, falvédők is, némelyik gondozott munkáiért sorban állnak a megrendelők.

A helyi erők összefogására és a természetes anyagok felhasználására épülő, ugyanakkor fiatalokat integráló projektek hatalmas előrelépést jelenthetnének térségünk civil szervezetei számára, csak meg kell találnunk a megfelelő feltételeket és azon lelkes húzóembereket, akik az élére állhatnak az ilyen kezdeményezéseknek. A héten megismert modellek ráadásul a civil szervezetek és a fiatalokkal történő foglalkozások, fejlesztések, képzések finanszírozásához is hozzájárulhatnak.

A Komáromi Városi Diáktanács tizenévesei számára nagy élményt jelentett ez a tanulmányút. Amellett, hogy együtt lehettek, együtt dolgozhattak az Ifjúsági Falu és a Védett Házak fiataljaival, a szabadidőben kisebb kirándulásokra is mehettek a környéken. Jártunk Székelyudvarhelyen, felmentünk a csíksomlyói búcsú helyszínére, megmásztuk a bágyi hegyet, megcsodáltuk a Vargyas-, és a Békás-szorost, fürödtünk a Medve-tóban, bevásároltunk Korondon, koszorúztunk Szejkefürdőn és Farkaslakán, számháborúztunk, bújócskáztunk, nevettünk és ami a legfontosabb: rengeteg hasznos dolgot tanultunk, amit itthon is kamatoztathatunk.

Tóth Dávid - ifjúságsegítő