Hírek




2015. 02. 20.
Magyarnak lenni

Megható események adott otthont február 12-én a Városháza díszterme, hiszen tizenketten kaptak magyar állampolgárságot. Felvidékről, Délvidékről és Erdélyből érkeztek azok a magyarok, akik Komáromot választották eskütételük helyszínéül. Az esküt követően a jelenlévők közösen énekelték el a Himnuszt, sokan könnyeikkel küszködve.

- Mit is jelent magyarnak lenni? Mi a csonka hazában élők, erre nehezen tudunk válaszolni. Valójában Önök tudják ezt, a mindennapok kapcsán. Épp ezért vagyok büszke arra a tényre, hogy a Magyar Országgyűlés javaslatomra 2012-ben 317 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, hét tartózkodás mellett megszavazta, hogy április 12. a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja legyen. Mi komáromiak talán mindenkinél jobban ismerjük és értjük Trianon tragédiáját, hiszen egy városban élünk, de a Duna két partján, két ország területén. Hiszem ugyanakkor, hogy a magyar állampolgárság megadása írt hozhat a régi sebekre, és erősítheti nemzeti összetartozásunkat - mondta dr. Molnár Attila polgármester.

Az eseményen Pákh Tibor, Komárom díszpolgára is részt vett.

- Védtük és védjük azt a civilizációt, kultúrát, amit a magunkénak vallunk, még akkor is, ha az az Európa, amihez csatlakoztunk, mostanában nem az általunk tisztelt keresztény eszmerendszert védi. Jobban európaiak vagyunk, mint a legtöbb európai, s erre büszkének kell lennünk -
vallotta Pákh Tibor.

Marcsa Nikoletta szavalata után a polgármester átadta a honosítási okiratokat. A törvény bevezetése óta hazánkban már több mint 600 ezren tettek egyszerűsített állampolgári esküt, Komáromban eddig négyszáznyolcvanan.

Dr. Pákh Tibor (1924- )

Jogász, műszaki fordító. 1945-1948 között szovjet hadifogságban volt. 1956. október 25-én megsebesült a Kossuth téri sortűznél. 1957-től nyilvánosan hangoztatta véleményét az idegen megszállásról és az ötvenhatos szabadságharcról. 1960-ban ellenforradalmi tevékenység vádjával - politikai tanulmányok írásáért – 12 évnyi börtönre ítélték. 3000 oldalnyi titkosrendőri jelentés készült róla. 1971-ben gyógyíthatatlan elmebetegnek nyilvánították, és hátralévő büntetését elengedték – miután éveken át elektrosokkos és inzulinkómás kezelésnek vetették alá. Pákh Tibor ugyanis a börtönben – az elítéltek emberi jogainak védelmében – éhségsztrájkot folytatott. Ugyanezt tette másfél évtizeddel később is, 1980 tavaszán a Podkowa Leszna-i templomban, a lengyel polgárjogi aktivistákhoz csatlakozva. 1981 októberében útlevelének jogtalan elkobzása ellen tiltakozott éhségsztrájkkal; ekkor beszállították az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetbe. A kórházban kényszergyógykezelésben részesítették, tudatára ható infúziót kapott, és durva mesterséges táplálást alkalmaztak. Ekkor azonban már nem lehetett eltitkolni az ügyet 57 magyar értelmiségi és több nemzetközi szervezet tiltakozott az embertelen és életveszélyes „kezelés” ellen, s végül – október végén – Pákh Tibort kiengedték az elmegyógyintézetből (bár útlevelét nem kapta vissza). Munkavállalását mindvégig akadályozták, megbízásos fordítómunkákból élt.

A börtönben töltött időről, a kényszerkezelésekre így emlékezett vissza:

Tizenöt évet kaptam, bár kötelet akartak adni. A Gyűjtőben ültem a legtöbbet, ott ért 1963-ban az úgynevezett amnesztiarendelet. Engem nem engedtek ki. Folyamatosan zaklattak, egyik sötét zárkából kerültem a másik elkülönítőbe. (...) Öt éven keresztül inzulinsokkal, elektrosokkal és a központi idegrendszerre ható nyugtató gyógyszerekkel kínoztak. Volt úgy, hogy három injekciót kaptam és utána sokkoltak. Az Úristen különös kegyelméből életben maradtam.

A Kádár-rendszerben az ellenzék legendás alakja volt. Egyik tömörüléshez sem lehetett sorolni, de minden március 15-én ott volt a diktatúra elleni tüntetéseken, s minden október 6-án a Batthyány-örökmécsesnél. Gyakran lehetett látni, amint a rendőrök elviszik. Különleges egyéniség, mondhatni magányos forradalmár volt, jogász, aki szakmájában soha nem tudott elhelyezkedni, s aki elveiből soha nem engedett. Amikor az MSZMP főtitkára azzal dicsekedett, hogy az 1963-as amnesztiával minden politikai foglyot kiengedtek a börtönökből, és most már Nyugaton is szalonképes Magyarország, akkor még több száz politikai fogoly töltötte büntetését. Csak az úgymond puha diktatúra, a gulyáskommunizmus idején, 1971 novemberében szabadult a gyűjtőből.

A Bethlen Gábor Alapítvány Márton Áron emlékéremmel tüntette ki.


Rendezvénynaptár

.

H
K
Sz
Cs
P
Szo
V

Érték és Hagyomány

a városi értéktár kiadvány

Hírlevél feliratkozás

A feliratkozást követően minden nap egy összefoglaló emailt fog kapni a napi hírekről, eseményekről, aktualitásokról.

Elfogadom az adatvédelmi szabályzatot