Január 18-án ismét összejöttek a Dutrások a szőnyi Petőfi Sándor Művelődési Házban. A magyar traktorgyártás egyik utolsó csodájáért még ma is több százan rajonganak, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az ország minden pontjáról érkeztek vendégek a szombati találkozóra, amit az Országos Dutra Baráti Kör szervezett.

A délelőtt az előadásokról szólt, Dr. Stieber József a könyvét ismertette, míg az Országos Dutra Baráti Kör egyik alapító tagja, Nagy Vilmos a tavalyi évet értékelte.

- Minek is köszönheti a Dutra máig tartó sikerét? Annak, hogy magyar, hogy a miénk – érvelt Nagy Vilmos és Nagy Róbert is.

– Egyfajta megszállottság kell ehhez. Ahogy mondani szokás, van, aki a szőkéket szereti, van, aki a barnákat és van, aki a gépeket. A Művelődési Ház előtt álló Dutrát öt évig újítgattam, szinte minden alkatrésze eredeti – mondta Nagy Vilmos.

A Dutra név a dömper – régi írásmódja szerint a dumper – és a traktor szó összevonásából keletkezett. Körülbelül a 70-es évek közepéig gyártották ezeket a traktorokat, melyek még ma is jó szolgálatot tesznek a mezőgazdaságban, hiszen sokan használják például a burgonya betakarításánál vagy a szőlőművelésben.

Többen azonban szenvedélyes gyűjtők, a Dutrára elsősorban nem mint mezőgazdasági gépre, hanem mint a hazai traktorgyártás csodájára tekintenek.

A Dutrások egy igen népes családot alkotnak – ezt igazolta az összegyűltek szép száma is. Mintegy 150-200 rajongó jött össze a Petőfi Sándor Művelődési Házban. Érkeztek Szarvasról, Gyöngyösről, Kiskőrösről, a Balaton partjáról, Kaposvárról. Az urak mellett nem kevés hölgy foglalt helyet, akik ugyanúgy a Dutra szerelmeseivé váltak.

Az előadásokon kívül maketteket, eredeti alkatrészeket is kiállítottak, sőt egy tárlat is nyílt, ami szintén a Dutráról szólt. A találkozón részt vettek a Dutra megalkotójának, Korbuly Jánosnak a leszármazottai, akik elmondták: nagyon örülnek annak, hogy ilyen megbecsült módon tartják életben a traktor nevét.