Június 14-én a zánkai strandon rendezték az U13-as alközponti válogatottak közötti régiós strandlabdarúgó selejtezőt, melyen Komárom alközponti válogatottja is megmérette magát.
Nagy Gábor komáromi alközpontvezetőt kérdeztük először, hogy mit is jelent az alközponti válogatott?

- A Bozsik program keretében az országban 96 alközpont működik, melyek feladata a környező egyesületekben futballozó srácok feltérképezése, tornák, rendezvények szervezése. Hazánkban ez annyit jelent, hogy 12 környező egyesület játékosainak ősszel és tavasszal szerveztünk 6, illetve 5 tornát, melyek során sikerült a legügyesebb gyerekeknek felhívni magukra a figyelmet. Az U13-as korosztály a legidősebb ebben a programban, őket kiemelten kezeljük, náluk kell kötelezően kialakítani a legügyesebbekből álló kis válogatottunkat. Ehhez annyi segítséget kapunk, hogy nyáron négy, az őszi és tavaszi szünet során két-két napot edzőtáborozhatunk együtt napi két edzéssel. Itt kell kiemelnem a környezetünkben lévő egyesületek segítő hozzáállását, mert mindig, minden gyermek első szóra boldogan jött, időben értesítették őket a kollégák, olykor akár saját maguk hozták be a játékosokat a központi edzésekre.

Milyen csapatokkal kellett a régiós selejtezőn megmérkőzniük?

- A helyzetünk sosem könnyű bármilyen régiós megmérettetésen veszünk is részt, mert Fejér és Veszprém megyével együtt tartozunk a régióba. Nem kell mondanom, hogy Dunaújváros, Fehérvár, Felcsút, Pápa vagy a kiemelkedő utánpótlás nevelő munkájáról híres Veszprém csapataival szinte lehetetlen felvennünk a versenyt. A mostani strandlabdarúgó selejtezőn két ötfős csoportba sorolták a csapatokat, mi a Pápa, Fehérvár, Balatonalmádi és Dorog alközpontokkal kerültünk össze. Nem tudtuk mire számíthatunk, az egész tornát próbáltuk Pintér László kollégámmal közösségépítésre felhasználni. A torna rémálomszerűen kezdődött, két perc után kétgólos hátrányba kerültünk. De a srácok, akik először játszottak igazi strandfoci pályán, igazi strandfoci labdával, hamar alkalmazkodtak a körülményekhez, s többször óriási küzdeni akarással, nagy sportolói kvalitásokat mutatva, akár többgólos hátrányból felállva a padlóról is hibátlanul nyerték meg a csoportjukat. Az elődöntőt a másik csoport második helyezettjével, a Dunaújváros csapatával kellett megvívni, ahol magabiztos győzelmet arattunk. A tornán hamar kiderült, hogy a legtetszetősebb játékot a veszprémi csapat játszotta, s gond nélkül meneteltek a döntőbe, mely az első mérkőzésünkhöz rémálomszerűen indult, két perc alatt ismét kétgólos hátrányba kerültünk. Mivel az „érzés” már ismerős volt, nem esett pánikba a csapat, s nagy szívvel a mérkőzés során négyszer egyenlítettünk ki. Az 5-5-ös állást követően, igazi kupa hangulatban jöhettek a büntetők, melyek során végül mi bírtuk jobban az idegek harcát, és nyertünk egy utat Telkibe az országos döntőbe.

Hogy sikerült a döntő?

- A döntő nagy ajándék minden csapat számára, mi úgy fogtuk fel, ha már itt vagyunk, történjen bármi, adjuk tudásunk legjavát és érezzük jól magunkat. Két négyes csoportba osztották a döntőbe jutott 8 csapatot, mi a Csorna, Gyula és BVSC alközpontokkal kerültünk össze. Az első mérkőzésen a csornai csapattal mérkőztünk meg, s az első perctől kezdve támadólag léptünk fel. Sorra dolgoztuk ki a nagyobbnál nagyobb helyzeteket, de a mélyebb homok, lassabb pálya pontatlan befejezést eredményezett. Ahogy a foci íratlan szabálya kimondja, a sok kimaradt helyzet után az ellenfél betalál, itt is így történt, végül egy gólos vereséget szenvedtünk. A második mérkőzésen egy nagyon izgalmas összecsapáson 4-4-es döntetlent játszottunk a Gyula alközpont gárdájával, úgy, hogy sajnos egy büntetőnk kimaradt. Mint később kiderült, ha ez a kapufáról nem kifelé, hanem befelé pattant volna, akkor döntőt játszhattunk volna, mert a harmadik, a BVSC ellen magabiztosan megnyert találkozó után, pont ennyi volt a különbség a gyulaiak és közöttünk. Így sajnos maradt a csoport harmadik, összesítésben az ötödik hely.

Ezek után hogyan tovább?

- Ennek a megmérettetésnek az országos döntővel vége, úgy gondolom, hogy ötödiknek lenni az országban, az azért nagyon szép eredmény a fociban. A srácok remélhetően nem most játszottak utoljára együtt, mert ahogy eddig is, ezek után is az a célunk Komáromban, hogy a legügyesebb, az alközpontunkhoz tartozó játékosoknak lehetőséget tudjunk biztosítani az NBII-es U14-es bajnokságban szereplő csapatunkban. Amennyiben a srácok is adják ehhez magukat, akkor úgy gondolom, hogy sok szép közös siker vár még rájuk. Ezen kívül a célunk, hogy minél többen közülük bekerüljenek a megyei válogatottba, s onnan eljussanak a régiós, vagy akár a nemzeti válogatottig is. Erre minden esélye meg is lehet 2-3 fiatalembernek közülük.

Végezetül még annyit, hogy kik alkották a mostani döntőbe jutott csapatot?

- Balog Róbert (Komárom VSE)
- Vicena Richárd (Koppánymonostori SE)
- Kazinczy Dávid (Komárom VSE)
- Pintér András (Koppánymonostori SE)
- Csonka Bertalan (Koppánymonostori SE)
- Sárközi Martin (Bábolnai SE)
- Kalóczkai Ákos (Naszályi SE)
- Jóna Milán (Naszályi SE)
- Lakatos Valentin (Tóth József UFC Tárkány)
- Olexa Máté (Komárom VSE)
- Karvaj Máté (Komárom VSE)
- Fekete Roland (Koppánymonostori SE)
- Tóth Ádám (Komárom VSE)

Edzők:

- Pintér László
- Nagy Gábor