November 13-án a magyar nyelv napján, Fehér Csaba történész tartott előadást a szőnyi Petőfi Sándor Művelődési Házban, Egy magyar pap életútja a nyelvújítás korában Döme Károly (1768 – 1845) címmel.

A rendezvény elején Zsédenyiné Horváth Krisztina, a művelődési ház szakmai vezetője köszöntötte a megjeleneteket, aki beszédében kiemelte: bár nyelvünket sokszor és sokan próbálták meg elvenni, mindig voltak olyanok, köztük az élenjáró Kazinczy Ferenc, vagy éppen Döme Károly, akik megharcoltak érte és megőrizték az utókor számára.

- Ebben a korban a nemzetnek szembe kellett néznie a németesítéssel, emellett a hivatali nyelv a latin volt, a magyar nyelv pedig erős lemaradást szenvedett. Ezt a lemaradást vették észre a kor politikusai és arisztokratái. Ők voltak azok, akik támogatták a nyelvújítókat, akik magyar nyelvű lapokat, könyveket adtak ki annak érdekében, hogy megtartsák anyanyelvünket – foglalta össze Fehér Csaba.

A történésztől megtudtuk, hogy Döme Károly, amikor Izsa községben végzett lelkészi és tanítói szolgálatot, a szegénységgel is találkozott. Ezen tapasztalatából halála előtt nem sokkal egy alapítványt hozott létre, amely a szegény sorsú diákokat volt hivatott segíteni.

Fehér Csaba célja, hogy a jövőben felkutassa és bemutassa azokat a példaképeket, akik hasonlóan sokat tettek megmaradásunkért, gyarapodásunkért. Ahogy ő fogalmazott: ez a feladat nagyon fontos, hiszen a példaképek példaképeket szülnek!